Post by Yusuke on Apr 8, 2009 4:26:13 GMT -5
Név: Hayashi Yusuke
Kor: 33
Nem: férfi
Kaszt: Shinigami(5.osztag,12.tiszt)
Kinézet: egy normál shinigami ruha, barna rövid haj, nyakán egy tetoválás, ami egy nonfigurativ kigyó.
Felszerelés: a háton egy fekete hüvelyes, piros markolatu tachi alakú Zanpakuto.
Zanpakuto név: Chi Kawaki(Vérszomj)
Shikai:
1.Kinézet:a penge színe átváltozik pirosra és megjelenik az élen egy átlátszó mérőcsik.
2.Képesség: Ha az ellenfél testét megvágja az átlátszó csíkban elindul egy fekete csík felfelé. Ehhez szükséges 10 célbatalált csapás és ha maximumon van, 2 vágás is elég a biztos halálhoz.
3.Előhívása: Suu, Chi Kawaki (Szívd el, Vérszomj)
Előtörténet:
Egy átlagos 17 éves srác voltam Karakura városában. Állandóan haverokkal lógtam és hanyagoltam a sulit. Rengeteg balhénk volt már és szerencsére kisebb sérülésekkel mindig megúsztuk. Volt a városban egy ellenséges banda, akiknek már nagyon a begyükben voltunk,de minket ez nem igazán érdekelt.Inkább versenyeztünk velük, hogy kinek van több területe, ki tud több lányt elcsábítani a bandába és rengeteg verekedés is kitört velük az utcán. Legtöbbször nyertünk és ez még jobban feldobta a társaság büszkeségét. Ám az egyik éjszaka nem csapatban voltunk .Egyedül jártam az utcákat, felmértem a terepet és semmi érdekeset nem találtam. Amikor végképp úgy gondoltam unalmas ,elindultam haza felé. Lassan cammogtam haza, de hirtelen feltűnt 5 ellenséges bandatag . Amikor megláttam őket még nem nagyon volt veszélyes. aztán észrevettem hogy fegyvereket szereztek maguknak (baseball ütő, kés, stb.). Megprobáltam őket valamilyen úton módon elkerülni ,ez viszont nem nagyon sikerült . Egy sikátor közelében megláttak ők is és egyből felém rohantak. Én próbáltam elfutni, de mire négyet léptem már a baseball ütővel kaptam egyet a hátamra. Odaért a többi is és mondogatták nekem :
- Meglakolsz , nyomorult.
- Többet nem ****-tok ki velünk.
Ezután a mondat után kaptam a másikat a baseball ütővel arcra. Az orrom eltört és vérzett és pár fogamnak is búcsút mondhattam. Próbáltam megmozdulni de aztán a késsel megvágták a vádlimat és a combomat. Eközben a baseball ütővel a gerincemre és megint fejre kaptam. Pár másodperc után elsötétűlt a kép. Mikor ébredeztem kicsit furán éreztem magam de nem tudtam miért. Aztán körülnéztem és a sok ember ott járkált. Eltelt egy kis idő és megjelent az egyik haverom is. Gondoltam rá szólok, de amikor elordítottam magam, ő nem figyelt . Megpróbáltam még egyszer, de sikertelen. Jobban körülnéztem és egyetlen ember sem figyelt rám. Végig mértem magam és észrevettem valami láncos dolgot a mellkasomon. Ekkor jöttem rá hogy egy Plus vagyok. Nem telt bele 1 nap se és megjelent két fura kinézetű ember kimonóban. Gondolkoztam rajta kik lehetnek azok és eszembe jutott, hogy beszéltek nekem shinigamikról . Halottam már Shinigamikról, de még sose láttam őket, bár szerintem ez természetes. Amikor közelebb jöttek elmondták, hogy most át kell küldeniük egy Soul Society nevű helyre. Én beleegyeztem és az egyikük elővette a katanáját. Megijedtem , de végül csak a markolatvéget érintette a homlokomhoz. Fura érzés volt átutazni egy teljesen más világba. Mikor megérkeztem, szinte ugyanolyan volt mint egy régebbi kisvárosban. Kedves emberek laktak ott. Eleinte nem tudtam hol lakjak, de egy vénember ajánlott nekem munkát és lakhelyet is, ezt természetesen elfogadtam.
Teltek az évek és már mindenki ismert szinte a városban. Ennek igazán örültem. 21 éves koromban az öreg mondta, hogy innen is szoktak jelentkezni shinigaminak és elmesélte, hogy az ő fia is oda ment.
-És azóta láttad őt?-kérdeztem.
-Nem sajnos nem.Talán el is felejtkezett rólam.-válaszolt.
-És ő miért jelentkezett ?
-Hogy ő is segíthessen a Plus-oknak idekerülni nehogy Hollow-vá változzanak.
-Értem. Lehet, öreg, hogy énis megpróbálkozom ezzel a dologgal.Régóta gondolkozom rajta, csak nem szerettem volna, hogy egyedül vezesd a teázót.
-Ne aggódj fiam 14 évig ment egyedül, mostmár csak elboldogulok megint.
-Redben. Akkor.......viszlát.
Ezután össszepakoltam és elindultam a shinigami akadémiára.
Pár év alatt megtanultam a harcművészeteket. Démonmágiával meg se akartam próbálkozni, de sajnos kötelező volt. Sok emberrel összebarátkoztam. Sokszor eljártunk szakézni és szórakozni, de ennél sokkal jobban foglalkoztatott minket a Hollow-ok írtása és a Plus-ok megmentése. Bevettek a 5. osztagba engem és még pár ismerősömet is, akikkel jó haverságba kerültem. Mindannyian hajtottunk a tiszti rang elérésére, de nehéz volt. Pár nappal ezután kaptunk egy küldetést, miszerint ki kell minden megjelenő Hollow-ot írtani Karakura városban. Nagyon örültünk, hogy egy küldetés, ahol mégjobban bedobhatjuk magunkat. Elindultunk hát Karakura városba. Mikor megérkeztünk semmit nem észleltünk még. Pár perccel késöbb megjelent négy Hollow a közelben. Rohantunk is, hogy minél hamarabb végezhessünk velük. Gyorsan le is vágtuk a Hollow-okat és tovább járőröztünk a városban. Két nap után visszahívtak minket Soul Society-be. Visszatérésemkor eldöntöttem ,hogy végre egy Shikai szintet el kellene érnem. Rengeteget gyakoroltam, aztán 5 hónap alatt sikerült is elérnem és biztosan kezelnem. Megismertem a kardom lelkét Chi Kawakit. Ezután már boldogabban indultam neki a küldetéseknek.
Egyik nap kaptunk egy hírt, miszerint Menosok jelentek meg Karakurában. Rohantunk, hogy minél hamarabb lenyomjuk őket. Amikor odaértünk 2-en egyböl támadtak, de ez nekik nem lett túl sikeres, mert a Menos egyszerüen alrébb dobta őket. A legjobb haverommal, Fujimaroval egymásra néztünk és nekiindultunk egy páros támadásnak. El kezdtünk futni és futás közben elszóltam magam:
- Suu, Chi Kawaki.
- He?!-csodálkozott a Fujimaro.
- Időközben gyakoroltam.
Mikor odaértünk a menoshoz felugrottunk és le akartunk csapni, viszont a Menos felénk csapott és ki kelett térni. A föld felé közeledve sikerült három helyen is megsebeznem. A földetéréskor arra lettem figyelmes hogy a Menos engem szemelt ki és csapott felém. Egy másodperc múlva Fuji már be is támadta a Menost és levágta karjait. A Menosnál esélyünk sem lett volna, ha nem sajátítom el a Shikait. Hirtelen felugrottam és 2 csapást adtam a Menosra. A Zanpakutom vérszomja csökkeni kezdett. A Menos hirtelen lecsapott.Megsebesítette Fuji-t. Tudtam, hogy mindkettőnk élete az én kezemben van. Bevittem a maradék 8 csapást villámgyorsan. Végre teljes erejében pompázott Chi Kawaki. Éreztem, hogy ha most lecsapok, vége. Fölugrottam és a Menos nyakába szúrtam. Megöltem.....
- Sikerült-mondta Fuji.
- Jah. Bár nehézkesen.
Visszatértünk Soul Society-be és azt mondták, hogy a kapitány beszélni akar velünk.
-Remélem kinevez tisztnek - mondtam.
- Jah énis szeretnék az lenni - szólt Fuji.
Amikor beléptünk a kapitány ajtaján, egyböl felpattant és így szólt:
-Fiúk, gyönyörű munkát végeztetek.Remélem továbbra is így hajtotok majd és nem hiába nevezlek ki titeket tiszteknek.
Fuji megkapta a 16.tiszti rangot. Én pedig a 12-et.
Kor: 33
Nem: férfi
Kaszt: Shinigami(5.osztag,12.tiszt)
Kinézet: egy normál shinigami ruha, barna rövid haj, nyakán egy tetoválás, ami egy nonfigurativ kigyó.
Felszerelés: a háton egy fekete hüvelyes, piros markolatu tachi alakú Zanpakuto.
Zanpakuto név: Chi Kawaki(Vérszomj)
Shikai:
1.Kinézet:a penge színe átváltozik pirosra és megjelenik az élen egy átlátszó mérőcsik.
2.Képesség: Ha az ellenfél testét megvágja az átlátszó csíkban elindul egy fekete csík felfelé. Ehhez szükséges 10 célbatalált csapás és ha maximumon van, 2 vágás is elég a biztos halálhoz.
3.Előhívása: Suu, Chi Kawaki (Szívd el, Vérszomj)
Előtörténet:
Egy átlagos 17 éves srác voltam Karakura városában. Állandóan haverokkal lógtam és hanyagoltam a sulit. Rengeteg balhénk volt már és szerencsére kisebb sérülésekkel mindig megúsztuk. Volt a városban egy ellenséges banda, akiknek már nagyon a begyükben voltunk,de minket ez nem igazán érdekelt.Inkább versenyeztünk velük, hogy kinek van több területe, ki tud több lányt elcsábítani a bandába és rengeteg verekedés is kitört velük az utcán. Legtöbbször nyertünk és ez még jobban feldobta a társaság büszkeségét. Ám az egyik éjszaka nem csapatban voltunk .Egyedül jártam az utcákat, felmértem a terepet és semmi érdekeset nem találtam. Amikor végképp úgy gondoltam unalmas ,elindultam haza felé. Lassan cammogtam haza, de hirtelen feltűnt 5 ellenséges bandatag . Amikor megláttam őket még nem nagyon volt veszélyes. aztán észrevettem hogy fegyvereket szereztek maguknak (baseball ütő, kés, stb.). Megprobáltam őket valamilyen úton módon elkerülni ,ez viszont nem nagyon sikerült . Egy sikátor közelében megláttak ők is és egyből felém rohantak. Én próbáltam elfutni, de mire négyet léptem már a baseball ütővel kaptam egyet a hátamra. Odaért a többi is és mondogatták nekem :
- Meglakolsz , nyomorult.
- Többet nem ****-tok ki velünk.
Ezután a mondat után kaptam a másikat a baseball ütővel arcra. Az orrom eltört és vérzett és pár fogamnak is búcsút mondhattam. Próbáltam megmozdulni de aztán a késsel megvágták a vádlimat és a combomat. Eközben a baseball ütővel a gerincemre és megint fejre kaptam. Pár másodperc után elsötétűlt a kép. Mikor ébredeztem kicsit furán éreztem magam de nem tudtam miért. Aztán körülnéztem és a sok ember ott járkált. Eltelt egy kis idő és megjelent az egyik haverom is. Gondoltam rá szólok, de amikor elordítottam magam, ő nem figyelt . Megpróbáltam még egyszer, de sikertelen. Jobban körülnéztem és egyetlen ember sem figyelt rám. Végig mértem magam és észrevettem valami láncos dolgot a mellkasomon. Ekkor jöttem rá hogy egy Plus vagyok. Nem telt bele 1 nap se és megjelent két fura kinézetű ember kimonóban. Gondolkoztam rajta kik lehetnek azok és eszembe jutott, hogy beszéltek nekem shinigamikról . Halottam már Shinigamikról, de még sose láttam őket, bár szerintem ez természetes. Amikor közelebb jöttek elmondták, hogy most át kell küldeniük egy Soul Society nevű helyre. Én beleegyeztem és az egyikük elővette a katanáját. Megijedtem , de végül csak a markolatvéget érintette a homlokomhoz. Fura érzés volt átutazni egy teljesen más világba. Mikor megérkeztem, szinte ugyanolyan volt mint egy régebbi kisvárosban. Kedves emberek laktak ott. Eleinte nem tudtam hol lakjak, de egy vénember ajánlott nekem munkát és lakhelyet is, ezt természetesen elfogadtam.
Teltek az évek és már mindenki ismert szinte a városban. Ennek igazán örültem. 21 éves koromban az öreg mondta, hogy innen is szoktak jelentkezni shinigaminak és elmesélte, hogy az ő fia is oda ment.
-És azóta láttad őt?-kérdeztem.
-Nem sajnos nem.Talán el is felejtkezett rólam.-válaszolt.
-És ő miért jelentkezett ?
-Hogy ő is segíthessen a Plus-oknak idekerülni nehogy Hollow-vá változzanak.
-Értem. Lehet, öreg, hogy énis megpróbálkozom ezzel a dologgal.Régóta gondolkozom rajta, csak nem szerettem volna, hogy egyedül vezesd a teázót.
-Ne aggódj fiam 14 évig ment egyedül, mostmár csak elboldogulok megint.
-Redben. Akkor.......viszlát.
Ezután össszepakoltam és elindultam a shinigami akadémiára.
Pár év alatt megtanultam a harcművészeteket. Démonmágiával meg se akartam próbálkozni, de sajnos kötelező volt. Sok emberrel összebarátkoztam. Sokszor eljártunk szakézni és szórakozni, de ennél sokkal jobban foglalkoztatott minket a Hollow-ok írtása és a Plus-ok megmentése. Bevettek a 5. osztagba engem és még pár ismerősömet is, akikkel jó haverságba kerültem. Mindannyian hajtottunk a tiszti rang elérésére, de nehéz volt. Pár nappal ezután kaptunk egy küldetést, miszerint ki kell minden megjelenő Hollow-ot írtani Karakura városban. Nagyon örültünk, hogy egy küldetés, ahol mégjobban bedobhatjuk magunkat. Elindultunk hát Karakura városba. Mikor megérkeztünk semmit nem észleltünk még. Pár perccel késöbb megjelent négy Hollow a közelben. Rohantunk is, hogy minél hamarabb végezhessünk velük. Gyorsan le is vágtuk a Hollow-okat és tovább járőröztünk a városban. Két nap után visszahívtak minket Soul Society-be. Visszatérésemkor eldöntöttem ,hogy végre egy Shikai szintet el kellene érnem. Rengeteget gyakoroltam, aztán 5 hónap alatt sikerült is elérnem és biztosan kezelnem. Megismertem a kardom lelkét Chi Kawakit. Ezután már boldogabban indultam neki a küldetéseknek.
Egyik nap kaptunk egy hírt, miszerint Menosok jelentek meg Karakurában. Rohantunk, hogy minél hamarabb lenyomjuk őket. Amikor odaértünk 2-en egyböl támadtak, de ez nekik nem lett túl sikeres, mert a Menos egyszerüen alrébb dobta őket. A legjobb haverommal, Fujimaroval egymásra néztünk és nekiindultunk egy páros támadásnak. El kezdtünk futni és futás közben elszóltam magam:
- Suu, Chi Kawaki.
- He?!-csodálkozott a Fujimaro.
- Időközben gyakoroltam.
Mikor odaértünk a menoshoz felugrottunk és le akartunk csapni, viszont a Menos felénk csapott és ki kelett térni. A föld felé közeledve sikerült három helyen is megsebeznem. A földetéréskor arra lettem figyelmes hogy a Menos engem szemelt ki és csapott felém. Egy másodperc múlva Fuji már be is támadta a Menost és levágta karjait. A Menosnál esélyünk sem lett volna, ha nem sajátítom el a Shikait. Hirtelen felugrottam és 2 csapást adtam a Menosra. A Zanpakutom vérszomja csökkeni kezdett. A Menos hirtelen lecsapott.Megsebesítette Fuji-t. Tudtam, hogy mindkettőnk élete az én kezemben van. Bevittem a maradék 8 csapást villámgyorsan. Végre teljes erejében pompázott Chi Kawaki. Éreztem, hogy ha most lecsapok, vége. Fölugrottam és a Menos nyakába szúrtam. Megöltem.....
- Sikerült-mondta Fuji.
- Jah. Bár nehézkesen.
Visszatértünk Soul Society-be és azt mondták, hogy a kapitány beszélni akar velünk.
-Remélem kinevez tisztnek - mondtam.
- Jah énis szeretnék az lenni - szólt Fuji.
Amikor beléptünk a kapitány ajtaján, egyböl felpattant és így szólt:
-Fiúk, gyönyörű munkát végeztetek.Remélem továbbra is így hajtotok majd és nem hiába nevezlek ki titeket tiszteknek.
Fuji megkapta a 16.tiszti rangot. Én pedig a 12-et.
[/color]